A Tatai Sokadalom minden évben megrendezett fesztivál Tatán, amely több ezer látogatót vonz Magyarország minden tájáról. A fesztivál a helyi kulturális élet részévé vált, gazdag hagyományokkal rendelkezik, amelyeket generációk őriznek. Idén volt szerencsém meghívást kapni a fesztiválra, és készítettem néhány képet.
Ez a fesztivál minden korosztályt, minden társadalmi réteget meghív, hogy csomagolja be a tánccipőjét, öltözzön a legszebb ruhájába – és csatlakozzon hozzájuk egy felejthetetlen hétvégére.
A programok széles választékával találkozhattak a rendezvényre kilátogatók. Voltak gyermekprogramok, tánc gála műsorok, koncertek, lovasíjász bemutató és még sok-sok minden más is, így mindenki megtalálhatta a neki tetsző előadást.
Ez a fesztivál 22 éve az a hely, ahol átélhetjük a népzenét, néptáncot és a népművészetet.
A rendezvényfotózás egy szakmai kihívás is. Engem a kihívások éltetnek.
A fesztivál fotózás mindig dilemmák játéka. Az ember soha nem tudhatja, hogy hol éppen mi történik, az ember könnyen el tud veszni, a remek téma lehetőségek között.
Ezért is fontos, hogy egy profira legyen bízva a a fesztiválok és rendezvények fotózása. Én el tudom kapni azokat a pillanatokat is, amelyek illusztrációul szolgálhatnak a jövőbeli eseményekhez, promóciós anyagokhoz.
A Tatai Sokadalom rendezvényén is ezeket a szempontokat tartottam mindig szem előtt. Megpróbáltam olyan képeket elkapni, amelyek nem csak dokumentálja a történteket, hanem be is mutatja azt. Fotózási filozófiám a „kívül-belül” egyensúlya itt is érvényesül, azaz egyszerre az eseményeken belül készülnek a képek, ha ránéz az ember ott van a pillanatban, látja, érzi és érti, mi történik, de közben kívül, azaz, nem avatkozom bele, nem rendezem át az eseményeket, mert úgy jobban nézne ki a képen.
A legfontosabb nekem az autentikusság, azaz az, hogy úgy tudjam bemutatni az eseményeket, és úgy tudjak fotózni, hogy a befogadó ne csak lássa, hanem érezze is a képet.
A most következő válogatás a nagyszínpadi eseményekről szól.
