A Tatai Sokadalom nekem minden évben egy élmény. Nem csak a remek hangulat, sokféle program, tehetséges táncosok, gála műsorok -és még napestig tudnám sorolni, hogy mi miatt-, hanem azért, mert megteremti azt a környezetett nekem, ami szakmailag is egy kihívás.

Idén már másodjára fotózhattam a teljes fesztivált, korlátozások nélkül mehettem be a kulisszák mögé, ott lehettem a táncosokkal a színpadi takarásban, ott voltam ahogy a zenekarok behangolják a hangszereiket, azaz ott voltam végig, mindig, mindenhol.

De minthogy minden történetnek, ennek is el kellet kezdődnie valahol. A megnyitó gála több részből áll. Van egy felvonulás része -amikor körbe mennek a fesztivál területén a táncosok-, van egy tisztástánc része -amikor a tisztáson a táncosok és nem táncosok közösen táncolhatnak-, és van egy színpadi része is -ahol meg ugye maga az előadás történik. Mindezt úgy kell elképzelni, hogy az előbb leírtak is mind a egy nagy hatalmas koreográfiának a részei.

A megnyitó gála előadáson a megye legkülönfélébb táncegyüttesei adták a színpadot egymásnak. A tánc segítségével tudtuk bejárni mind a történelmi, mind a jelenkori Magyarország tájait.

A képeimen is ezt a sokszínűséget akartam megfogni, a tájainknak, viseleteinknek és táncainknak a sokszínűségét.