Miközben készülődtem a 2023-mas Budapest Pride-ra, tudtam, hogy idén valami újatt kell mutatnom a fotóim terén. Alapvetően a Pride sokszínű, felszabadító és befogadó világát valahogy a kamerára kéne rögzítenem, fotókba kell önteni azt. Hiszen a Prideos fotókon általában csak és kizárólag a félpucér fétis maszkos embereket szokták mutatni, – már-már fetisizálva azt, hogy a Pride az egy ilyen degeneratív valami – nem pedig azt a valós töbséget, akik alapvetően nem így jelennek meg a rendezvényen. Valódi történeteket, az emberek valódi arcát akartam megörökíteni.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy baj lenne azzal, ha valaki extrém öltözetben jelenik meg a felvonuláson, csupán azt, hogy nyílván a média önös érdekekből ezekett mutatja meg, hiszen ez hozza a kattintást, ez hozza a reklám bevételt, stb.

Viszont én idén teljesen új szögből akartam bemuatatni a felvonulást.

A célom viszonylag világos volt: Új perspektívát mutatni.

Az új megközelítés kialakítása nem volt könnyű feladat, de az eredmény megérte. Halszemoptikával és erős rendszervakuval készítettem felvételeimet. A halszemobjektív torzításai és a vaku okozta különleges fényviszonyok egyedi atmoszférát teremtettek, amely azonnal magával ragadja a nézőt. A furcsa optikai hatások és a káprázatos színek együtt olyan képi világot hoztak létre, amely szinte magához láncolja a szemlélődőket, és átüti őket a Pride vibráló hangulatába.

Alapvetően amikor az ember a halszemoptikával fotóz, akkor a nagy látószög jut eszébe, képek egy tömegről, de én ennek elenkompenzálására használtam a vakut, hogy kiemeljem az embert a tömegből, hogy megmutassam Őt. Ez a furcsa kettős azt hozza létre, hogy nagynak tűnik minden ember, aki a képen rajta van, és egy olyan pozitív és kiemelt figyelmet kap, amelyre igencsak szüksége lenne a hazai LMBTQ+ közösségnek.