Sokan mára már temetik a fotós szakmát, és jó okuk is van rá. A profi fotósra egyre ritkábban van szüksége a embereknek, hiszen a telefongyártók igen sok energiát fektettek abba, hogy a készülékeik kamerája a lehető legjobb képminőséget adja. Ma már nem ritka a 3 vagy több kamera rendszeres okostelefonok, és ez a trend úgy látszik, hogy egyhamar nem fog megállni. Létrejött az a helyzett, hogy a legtöbb ember közép okés képet tud készíteni a zsebében lévő mini-számítógéppel, amely ráadásul neki egyből egy használható szín profilt is elhelyez a kész képen, így még a színek is többé-kevésbé jól néznek ki.

Én viszont úgy gondolom, hogy a modern digitális világunkban most van méginkább szükség profi fotósokra, talán jobban, mint valaha. El is mondom, hogy miért

A fizikát az okostelefonok sem tudják meghazudtolni 

Ennek a blog posztnak az az apropója, hogy a Xiaomi bemutatott egy olyan koncepció telefont, amely képes (amúgy igen jó minőségű és meglehetősen drága) Leica lencséket fogadni, azaz a Leica rendes, professzionális “M” szériás kameráihoz való objektívjeit képesek vagyunk a telefonunkon használni. Ez egyszerre egy technológiai csoda, és közben egy rendkívül rossz ötlet.

Phone📱? Camera📷? BOTH!
What would you classify this as? #Xiaomi12SUltraConcept pic.twitter.com/uzJVzifou4

— Agatha Tang (@aggasaurus) November 2, 2022

Pedig papíron jól hangzik. Az okostelefonok kameráinak a legnagyobb bajuk általában maga a lencséjük, olyan látószöget tudunk csak használni, amit a gyártó adott nekünk, nem is beszélve arról, hogy ezek a kis lencsék rendszeresen igen bonyolult optikai dizájnnal rendelkeznek, azaz nagyon kis helyen kell nagyon precíz és alacsony torzítású képalkotó rendszert létrehozni. Mindez azt jelenti, hogy ha a költségeket minimalizálni szeretnék a telefon gyártók, akkor valahol spórolniuk kell. Nem véletlen, hogy az összes professzionális fotó optika a százezres ár kategóriában kezdődik, nem ritkák a milliós értékű lencsék sem.

Mindez azt eredményezi, hogy ezek az optikák általában valamiféle műanyagból vannak, vagy olcsóbb üveg fajtákból, amelyek nem képesek olyan optikai teljesítményt nyújtani, amely mondjuk egy magazin vagy online újság megkövetelne.

Természetesen vannak olyan gyártók, akik rendes minőségű üveget helyeznek el a telefonjaikban, viszont ott egy másik fizikai akadállyal találják szembe magukat. Mégpedig a különböző optikai torzításokkal. Szemüvegeseknek nem kell mondanom, de attól még megemlítem: Minden optikai rendszer torzítani fog valamelyest. Nyílván egy jobban tervezett, jobb minőségű (és drága) objektív kevésbé fog torzítani, viszont ehhez megfelelő méretű lencse tagokra van szükség, amelyek egyszerűen nem férnének el egy telefonban. Így nagyobb lesz a lencsének a torzítása is. Persze okos objektív dizájnnal ezeket is ki lehet küszöbölni, és megint csak, vannak gyártók, akik odafigyelnek az ilyenekre, de sajnos nem túl gyakoriak, és ezek a készülékek tényleg a prémium ár kategóriába tartoznak.

Viszont van egy harmadik fizikai faktor is, amelyet nem lehet oly könnyen kikerülni: A képalkotó, azaz a szenzor mérete. Van egy olyan ökölszabály, hogy minél nagyobb a képalkotó, annál jobb a képnek a minősége. Ennek több oka is van, az egyik szimplán matematikai, azaz minél nagyobb felületre vetítünk, annál nagyobbnak fog tűnni minden optikai jelenség, mint a bokeh vagy mélység élesség. A másik ilyen ok pedig részben fizikai, részben technológiai. Ha kisebb a szenzor, de ugyanakkora a felbontása (pl.: 24 megapixel), akkor az egy pixelt alkotó érzékelőnek is fizikailag kisebbnek kell lennie, ami azt jelenti, hogy egy adott pixelre kevesebb fény fog eljutni, azaz ugyan olyan fényviszonyok között sötétebbnek fog tűnni a kép, ha a szenzorok érzékenysége a fényre ugyan olyan. Emiatt a kisebb szenzornak, hogy kompenzáljon érzékenyebbnek kell lennie, ami azt jelenti, hogy fals eredményt fog a végén kijönni, több lesz a digitális zaj, a színek elcsúsznak, nem tud olyan minőségű képet létrehozni, mint egy ugyan olyan felbontású, de nagyobb szenzoros gép.

Nem is csoda, hogy a legtöbb profi fotós (magamat is beleértve) az úgynevezett “full frame” vagy “35mm-es” kamera rendszereket használja, ugyanis mind történelmileg, mind gyakorlatilag az a legjobb balansz képalkotó méret és felszerelés hordozhatóság között. Vannak olyan divat, portré és magazin fotósok, akik még ezeknél is nagyobb képalkotós rendszereket használnak, ún. “Közép formátumú” gépeket, többek között én is dolgozok egy ilyennel is.

Visszatérve a Xiaomi új koncepció telefonjára, maga az ötlet, hogy az optikát akkor egy már majdnem 100 éve kitűnően és megbízhatóan működő kamera rendszer lencséire cseréljük, viszont a gyakorlat teljesen mást mutat. Tudni illik, nem Ők az első gyártók, akik megpróbálták ezt a telefon-kamera hibridet. Két nagy kamera gyártó, a Sony és az Olympus is próbálkozott hasonlókkal, igaz ott külön a telefonra rögzíthető szenzort árultak, valamint a Samsung is megpróbálkozott egy saját gyártású kamera-okostelefon hibrid rendszerrel, amely az NX nevet viselte -és eddig az összes ilyen és ehhez hasonló próbálkozás hatalmas kudarc volt.

Kényelem vagy minőség, amatőrök vagy profik?

Ahhoz, hogy megértsük, hogy miért buktak el ezek a koncepciók és, hogy miért nem fog soha tömeggyártásban is sikeres lenni a Xiaomi új telefonja, meg kell értenünk, hogy hogyan fotóz egy olyan ember, akinek a fő kamerája az okostelefonja.

Ugyanis egy egyszerű nyaralós szelfinél nem akar az ember a technikai részletekkel bajlódni. Nem fogja az átlag ember tudni, hogy micsoda a záridő, mit jelent a lencséknél a milliméter, vagy, hogy milyen színtérben dolgozik az adott kamera. Egyszerűen az átlag mezei felhasználó egy képet szeretne. Mint ahogy a mottóm is mondja:

Csak a pillanat számít.

Persze, Ők is tudják, hogy egy dedikált kamera rendszerrel jobb eredményeket tudnának elérni, de azt tudják Ők is, meg én is, hogy egy nagy és nehéz kamerát, a hozzá való lencséket egész nap cipelni egy jó képért eléggé irreális. Egyszerűen kényelmesebb, ha kiveszi az ember a zsebéből a telefont, lő egy képet, és már töltheti is fel az instagramra.

Nem is beszélve, hogy a Xiaomi a Leica M rendszer objektívjeit használja, ami logikus, mert velük van egy partner szerződésük, viszont a Leica M rendszerére csak maunál fókuszos objektívek léteznek, azaz a fotósnak kézzel kell behúznia az élességet, ami gyakran még a legtapasztaltabb fotósoknak is fejtörést tud okozni, bizonyos helyzetekben, nemhogy egy amatőrnek.

Tehát az okostelefonok nem fogják egyhamar leváltani a különböző kamera rendszereket, nem fogja egy riporter sem eladni a felszerelését a legújabb “iGalaxy pro Ultra X13” készülékért.

Kinek van szüksége akkor még fotósokra?

Ugyebár mint ahogy írtam furcsa helyzetben van jelenleg a szakma. A legtöbb amatőrnek bőven elég az, amit a telefonja nyújtani tud, viszont vannak olyan helyzetek, amikor még mindig szükség lehet egy profi fotósra.

Ilyen természetesen az esküvőfotózás, rendezvényfotózás, sajtófotózás vagy magazinfotózás. Ennél természetesen sokkal több van, de ezek azok, amiket én is napi rendszerességgel csinálok. Gondoljunk bele: az esküvőnkről készült képeket valószínüleg az otthonunk falán akarjuk majd látni, és ott már nem mindegy, hogy milyen minőségben készülnek el a képek. Ugyanígy nem mindegy, hogy egy koncertről, céges buliról, fesztiválról milyen képek készülnek. Amikor ezeket publikálják, akkor nem csak az a kérdés, hogy mi van a képen, hanem milyen a képnek a minősége. Egy profi képes úgy átadni a pillanat erejét, hogy az bárhol megjelenhet, nem kell miatta szégyenkezni. Egy cég, zenekar, vagy igazándiból bárminek a reputációja nem csak az általuk elvégzett munka minőségén, teljesítményén vagy bármilyen egyébb mérhető attribútumon múlik, hanem azon is, hogy milyen benyomást keltenek a befogadókon. Ha egy rosszul odaszerkesztett képet rakunk ki online hirdetések, akkor ne csodálkozzunk, ha nem növekszik a forgalmunk. Ha igénytelen a portrénk az önéletrajzunkban, akkor az nem éppen a profeszionalitás érzést kelti a HR-esekben. Ha semmilyen lapos képeket teszünk ki a koncertünkről, akkor azt vesszük észre, hogy nem lesz nagyobb a közönségünk, nem tudunk új emberekhez eljutni a social médiában. Ha egy újságként rossz minőségű képet közlünk, akkor az a médium komolytalannak tűik az olvasók szemében.

Éppen emiatt van nagyobb szükség profi fotósokra, mint valaha. Ugyanis a középszerűség az online térben mára hétköznapivá vált, észre sem vesszük. Viszont egy profi, kimagasló képpel túl tudjuk szárnyalni a legvadabb elképzeléseinket is.