fbpx

Nekem van egy viszonylag régóta futó portré projektem, amelynek igen csak prózai okai vannak. Tudni illik, mikor a barátnőmmel – Hannával – megismerkedtem, akkor vittem el először a baráti összejövetelünkre életem első analóg kameráját, az azóta is kitűnő szolgálatot tevő Pentax Spotmaticot.

Hannus #210201
Hannus #210201

Mindenkiről lőttem képet (erről majd még később mesélek, hogy hogyan sikerültek), csak Hannáról nem. Telt múlt az idő, időközben beleszerettem, összejöttünk, és most is együtt élünk. Egyszer csak elkezdi nekem azt a napot felidézni, amikor megismerkedtünk, amikor mindenkit fotóztam, csak Őt nem. Akkor gondolta magába “fogsz te még fotózni engem”. 

Hannus #210623
Hannus #210623

Eléggé meglepődtem, ugyanis mikor elmeséltem neki, hogy amúgy a saját hibámból adódóan rosszul fűztem be a filmet a gépbe (azt had tegyük hozzá, hogy egy meleg nyári napról beszélünk, egy “presszóban”), így üres maradt a nyersanyag.

Hannus #200604
Hannus #200202

Sejtettem, hogy ez egy rossz ómen, így ott helyben el is döntöttem, ezt elkerülendően, mindig amikor csak tehetem az utolsó képkockát a Hannáról lövőm, hogy biztos jó legyen a többi kép is. Így sikerült mára egy kisebb albumnyi képet ellőni a Hannusra.

Hannus #191029
Hannus #191029
Hannus #200202
Hannus #200202