„Sajnos manapság nem elegáns, hogy egy gondolkodónak a tények befolyásolják a világnézetét, de töredelmesen bevallom magának, hogy velem ez történt. (…) Egyszer meg is írtam, hogy valószínűleg én vagyok a legbutább ember Magyarországon, mert csak én tévedtem és mindenki másnak igaza volt, úgyhogy most itt állok megszégyenülve a közvélemény színe előtt.”

Tamás Gáspár Miklós

Nem véletlenül választottam ezt az idézetet az ország talán legismertebb filozófusától. Lehet szeretni, utálni, egyetérteni vele vagy éppen ellenkezőleg, vitatkozni a gondolataival, de egy dolgot nem lehet: semmibe venni.

Egyszer olyan nagy szerencsém volt, hogy ott lehettem Tamás Gáspár Miklós egy előadásán, a „Szabad Ország, Szabad Oktatás!„ eseményen. Ez egyszerre volt tüntetés a CEU végleges elüldözése ellen, kiállítás a magyar oktatás történetéről, és egy előadásokkal teletűzdelt beszélgetés arról, hogyan tovább.

A filozófus „Az akadémiai szabadság és az egyetem társadalmi kontextusa„ című előadást tartotta a maga kimért, de mégis rendkívül érdekfeszítő stílusában. Az előadás részleteibe nem mennék bele, ugyanis azt mindenki meg tudja tekinteni itt.

Mitévők legyünk (pláne ebben a hidegben)?

Tudni kell, hogy a novemberi esti időjárás nem volt túl kedvező. A hőmérő már mínuszokat mutatott, a hallgatóság megpróbált beférni a Kossuth téren felállított egyetlen fűtött sátorba és próbált nem kihűlni. Eközben a szervezők a változatos technikai gondokat igyekeztek orvosolni.